Gyöngyfűző népi iparművész

Legfrissebb Hírek

„Gyöngyélet” – kiállítás a Hagyományok Házában

A „Gyöngyélet” népi ékszerek 20–21. századi tovább élését bemutató minitárlat a Budai Vigadó pinceszintjén található Lajos teremben kapott helyet. Nagy megtiszteltetés, hogy a kiállított tárgyak között szerepel a sárközi bíborvég motívumot feldolgozó több darabos kollekcióm és a torockói hímzésből inspirálódott kása – és formagyöngyből készült kézelő.

A kiállítás 2024 július 16-tól – 2025 június 30-ig látogatható.
Harmadik díj

A XIV. Országos Népi Mesterségek Művészete Pályázat és kiállítás kiírója a Hagyományok Háza. A pályázatra beérkezett színvonalas tárgyakból rendezett kiállításnak a Tolnai Művelődési Központ és Könyvtár adott otthont.

A megmérettetésen a III. díjat kaptam a tulipános kollekciómra: nyaklánc medállal, karkötő, női kistáska. Forrásként Torockó népművészete szolgált, a torockói hímzésekből inspirálódva formáztam meg gyöngyből a tulipán motívumot.

A népi gyöngyfűzésben és Torockó népművészetében gyöngyből nincs előképe az általam megalkotott motívumnak. Az alkalmazott technika egyszerűbb változata ugyan fellelhető a kárpátaljai népi ékszerek körében, de nem gyakori.

Borítókép fotó: Dusa Gábor Link
Nagybányai hétvége -Kiállítás megnyitó, könyvbemutató és workshop!

„Apró csillogás” címmel 2024. március 22-én gyöngyékszereimet bemutató kiállítás nyílt a Nagybányai Teleki Magyar Házban.

A megnyitón közreműködött: Tamás-Sajtos Annamária Ida (ének), Házigazda volt: Széles Zsolt, a népművészet ifjú mestere, a Petőfi Program nagybányai ösztöndíjasa!

A műsort követően Decsi-Kiss Marcsival közösen bemutattuk a – KALÁRISNAK MONDIK… Sárközi gyöngymunkák című kötetünket, majd Kiss Gabriella – NÁDASMENTI FŐKÖTŐCSIPKÉK című kiadványáról beszélt.

A program másnap workshoppal folytatódott, ahol a szorgos résztvevőkkel csafringot (bojt) készítettünk.

A gyöngyfűzésről készült képes beszámoló linkje: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=teleki.magyar.haz&set=a.10228395597050049
Elkészült!

Szerzőtársaim dr. Balázs Kovács Sándor, Decsi-Kiss Mária és a magam nevében szívből ajánlom a Hagyományok Háza kiadásában megjelent „Kalárisnak mondik…” Sárközi gyöngymunkák című kötetet.

Könyvünk néprajzi alapokra építve átfogó ismereteket nyújt a sárközi gyöngygallérokról a Kárpát-medence viseletkultúrájában egyedülállóan változatos készítésű, formájú és színharmóniájú ékszerekről, illetve a népviselethez kapcsolódó gyöngyös öltözékkiegészítőkről. Hiánypótló szerepet tölt be, a gyöngyfűzők számára hasznos útmutatást adó szakkönyv.

Könyvet írni és szerkeszteni számomra különleges feladat. Sokat dolgoztam és sokat tanultam közben. Hihetetlen, hogy hányszor kellett átolvasni, módosítani, átrendezni, javítani, ellenőrizni, kihagyni, átrajzolni és sorolhatnám mi mindent kellett újra és újra elvégezni, mire eljutottunk oda, hogy azt mondhattuk kész. Menet közben azon tűnődtem, hogy a könyvírás olyan, mint egy jó jazz szám (csak sokkal hosszabb). A hangszerek játszák szépen a dallamot, aztán egy-egy hangszer improvizál, végül visszatérnek a témához, s minden szépen letisztul. A sikerhez mindenki munkája szükséges volt. A szerző társak Decsi Kiss Marcsi és Balázs Kovács Sándor, Pávai Natália a kiadói szerkesztő, Arany Imre a grafikus, Katona Edit a szigorú lektor. Kimondhatatlanul jóleső érzés volt, hogy Berci bácsitól, Andrásfalvy Bertalantól kaphattuk az ajánlást.

Büszke vagyok erre a könyvre.

Könyvbemutató 2023. november 9. Hagyományok Háza – Budapest

A képen: dr. Balázs Kovács Sándor, Decsi-Kiss Mária, Nagy Gyöngyi

Zánki-Tóth Enikő, Péter Szidónia, dr. Nagy Janka Teodóra, Pávai Natália
Kiállítás Pozsonyban – 2022

A „Rings in Water” (Vízgyűrűk) kézműves-központú formatervezési versenyt a Pozsonyi Népművészeti Központ (UL’UV Galéria) hirdeti meg, már több éve. Egy kis rábeszélésre idén én is pályáztam, és nagy örömre kiállításra méltónak találta a zsűri az ékszeremet.
Hungarikum pályázat 2021.

Ékszer és viseletkiegészítő kollekció torockói hímzés motívumokkal.

A torockói hímzések, a női és a férfi viselet számomra rendkívül izgalmas. Tanulmányoztam a jellegzetes motívumokat, sokat olvastam a torockói emberek életéről, múltjáról, szokásairól. Aztán szabadjára engedtem a fantáziámat, és ahogyan általában történni szokott, mentem a saját fejem után.

Persze elképzelhető, hogy nem jó úton járok. Az érzéseim vezérelnek és örömet szerez az alkotás, ezért nem mértem és nem sajnáltam a ráfordított időt. Rengeteg kísérletezés, ötletkezdemény után születtek meg a mintadarabok. Természetesen már most is látok olyant, amit másként csinálnék, de tervezéskor, egy ponton mindig meg kell állni és azt mondani, hogy: na akkor ez most kész.

Maradt még ötletem a témához, remélem sikerül majd azt is megvalósítani.