Magyarország népművészeti értékeiből Sárköz területét kiemelve, annak népművészei értékeiből merítve készítettem el ezt a kollekciót. Tervezéskor igyekszem a tájegységek népművészeti tárgyainak jellegzetességét megragadni és hatásukat harmónikusan visszaadni.
A gyöngyszövéssel és részben fűzéssel készült gyöngyös kollekció négy darabból áll.
A gyöngygallér (nyaksi), és öv (szorítkó) a sárközi viselet hagyományos része. A hozzá készített telefontartó és fülbevaló már modern öltözék kiegészítő.
A kollekció fő díszítménye a szívsor motívum, amelyet a régi sárközi szőttesek alapján terveztem át gyöngyszövésre alkalmazható formába. A motívumot és gyöngyszövés tehnikát hagyományosan nem használták a gyöngygallérok pántján. A díszítményként alkalmazott csafring (bojt) hagyományosan öltözék kiegészítő volt, amelyet itt újszerű, leegyszerűsített formában alkalmazok, a mai divathoz illesztve.
A kollekciót színállását tekintve: fekete alapon piros motívum, kevés ezüsttel, alkalmi viseletre.
Sárköz népművészetéről röviden
Sárköz népművészete, a szövés, hímzés, gyöngyfűzés, viselet, a nemzeti kulturális örökség részévé vált. Motívumkincse különleges, színvilága jellegzetes és harmónikus. Magyarország területén a gyöngyös ékszerek tekintetében a sárköz hagyománya a leggazdagabb és legkülönlegesebb.
A XIX-XX. század fordulóján Magyarország területén a sárközi nők viseletében megjelentek a gyöngygallérok és annak variációi: csipke, csavart csipke, nyakbavető, duplacsavarintós nyaksi, fürtös nyaksi, stb. Ezek a nyakbavalók jellemzően a vállon kereken kiterülők, háló szerűek, fűzésük vízszintes irányban történik. A gyöngygallérok csakúgy mint maga a viselet, színükben, és típusukban általában utaltak a viselőjének korára, családi állapotára. A szorítkó és a csafring szintén része volt a viseletnek, de csak bizonyos életszakaszban.
Tervezésem alapjául a sárközi szőtteseknek egyik ritkábban használt, de kedvelt díszítő elemét a szívsort alkalmaztam.
Öv
| Mérete: | 74 cm x 5,5 cm |
| Alapanyaga: | fekete, piros és ezüst 9/0, 5/0 cseh kásagyöngy, hímzőfonal, fém kupak, gyöngyfűző cérna. |
Leírás: Az öv gyöngyszövéssel készült, díszítményként a szívsor motívum jelenik meg tükrözve, sávokkal tagolva. Egyedi technikai megoldás az öv végének három ágban történő eldolgozása, amely ezüstszínű ékszer kellék és nagyobb méretű gyöngy kombinációjával alkotja a megkötő részt. A sodrott zsinórok végét kis csafringok díszítik.
Nyaksi
| Mérete: | 12 cm x 31,5 cm |
| Alapanyaga: | fekete, piros, ezüst színű 9/0 cseh üveg kásagyöngy |
Leírás: A nyaksi pántja a Sárközben megszokottól eltérően, gyöngyszövés technikával készült. A továbbiakban a gallér szerkezete követi a hagyományos megjelenést. A nyakpánt bélelt, felső részén szedett madeira csipkével díszített. A gyöngyháló alapszíne fekete, hét egyszer-csavart sorból áll, bordó színű választószemekkel, szakaszonként visszafogott ezüst sávval. A csúcsosan kialakított legalsó sort, hangsúlyosan egy-egy nagyobb bordó gyöngy díszíti. Szatén szalaggal kötődik a nyaksi.
Telefontartó
| Mérete: | 15 cm x 9,5 cm |
| Alapanyaga: | fekete, piros és ezüst színű cseh kásagyöngy, himzőfonal, textil, bélésanyag |
Leírás: A telefontartó steppelt hatású „többrétegű” textilből készült gépi és kézi varrással. Fő díszítő eleme a gyöngyszövött betét. A tartó peremét gyöngyös virág-füzér szegélyezi, ami egy-egy csafringgal végződik. A telefontartó diszkrét korall kapoccsal záródik.
Igény szerint a tartót belső merevítővel lehet kiegészíteni, alkalmassá téve szemüveg tárolására is.
A kollekció kivitelezése
A hímzés, és szövés motívumok gyöngyre való feldolgozása számomra egy vonzó lehetőség a népművészeti motívumok újra gondolásában. Az öv volt a kiinduló darab, amihez a hagyományos sárközi textíliák közül válogatva, kiválasztottam és megterveztem a szívecskés mintát. A letisztult formához az egyik legkedvesebb technikámat, a gyöngyszövést alkalmaztam.
A gyöngyszövést mint kézműves technikát a gyöngyfűzők általában ismerik, de viszonylag ritkán alkalmazzák. A technika könnyen elsajátítható, ám a leszövött munka eldolgozása általában nehézséget jelent, és előrelátást igényel. Első lépésként a minta precíz megtervezése a feladat. Átdolgozás esetén ügyelni kell a formák felismerhetőségére, az arányok megtartására, a lépték megválasztására. A kásagyöngyök formája nem gömbölyű, ezáltal torzítja a mintát. Ezt mindig számításba kell venni. A párhuzamosság megtartását elsősorban a gyöngyök válogatásával értem el.
Az övnél egyedi eldolgozást alkalmaztam. Három részre bontva lefogyasztottam a szemeket, és a felvetőszálakat a szerelőpálcával fém kupakokba rejtettem. A megkötőt külön készítettem el, a használat közben esetlegesen adódó javítások érdekében.
A telefontartó peremének összedolgozását keskeny virágos gyöngyszalagok összefűzésével oldottam meg. A záródás kivitelezése figyelmet és technikai jártasságot igényel.
A nyaksi pántjánál más eldolgozást választottam. Az elkötözött felvetőszálakat a béleléssel takartam el. A madeira csipkét egyenletes berakása után a szövéshez rögzítettem, majd a béléssel összedolgoztam. Nagyon kellett vigyázni, hogy a megfelelő ívben tatva öltsem össze az anyagokat, hogy a gallér viselésekor kifeküdjön a nyakra. A gallér fűzött része már begyakorlott mozdulat. A sorok vízszintes irányban fűződnek, egyszer csavart technikával, soronként növekvő szemszámmal.
A tervezést a formák nagy vonalakban történő kialalkításáig négyzetrácsos papíron kezdtem, majd az „EasyBeadPatterns”számítógépes tervezőprogrammal finomítottam a mintát, és variáltam a színeket. Összehasonlításként néhány variáció a tervezési fázisból:
A munkám apró részlete a csafring, ám sok kísérlezetést igényelt, mire kialakult a végleges forma. Múzeumi darabokat tanulmányoztam, mivel a hagyományos készítését nem ismerem.
Munkámban törekedtem a tökéletes technikai kivitelezésre, az igényes anyaghasználatra. A tervezésekor igyekeztem összhangba hozni a formát, a funkciót, az esztétikumot úgy, hogy a nyaksi és az öv megtartsa a hagyományos megjelenési formáit, egyúttal kilépjen az „ilyent már sokat láttunk” kategóriából. A telefontartó praktikus kiegészítő, használati tárgy. Vidám részletnek tartom a csafringok alkalmazását. Manapság díszítő elemként egyre többször találkozunk vele.
Hiszem, hogy a magyar kultúra épp annyira értékes, mint a más népeké, és meg kell találnunk az utat, amivel értékeinket kellő képpen tudjuk közvetíteni.
A forrás megjelöléshez néhány régi textil a Néprajzi Múzeum online anyagából
Párnahéj NM 59.57.47 – https://gyujtemeny.neprajz.hu/neprajz.01.01.php?bm=1&as=11340&kv=811018
Fehér, piros pamutszőttes, négynyüstös technikával szőve. Kétharmadában harántcsíkos a párna, felső harmadában mintázott: csillagos, szíves, csíkok vannak a sima csíkozás közé iktatva.
Párnahéj NM 59.57.47 – https://gyujtemeny.neprajz.hu/neprajz.01.01.php?bm=1&as=11875&kv=811018
Fehér, piros szőttes, négynyüstös technikával készítve, közte sima piros csíkok. A minta ritkás szívsorokból áll, 3-3 sorban.
Párnahéj NM 73.180.2 – https://gyujtemeny.neprajz.hu/neprajz.01.01.php?bm=1&as=22472&kv=811018
Piros fehér szőttes, gazdagon mintázott. Végén három sorban csillagos, madaras minta és szíves sorok, köztük sávolykötésű csíkozás, majd szerényebb szőttescsíkok következnek, sűrűn egymás mellett: a párna egyharmadában pedig sávolykötésű mintázat van szélesebb és keskenyebb piros és fehér csíkok váltogatják egymást.